Szép emlékek foszlányai szállnak
és melegséggel töltik el a lelkeket,
oly régen az elmék mélyén vártak,
s most elhagyták a biztos rejteket.
Felidézik az igaz szeretet perceit,
a meghitt órákat, boldog napokat,
családok egykori álmait, s terveit,
csodás tavaszokat, s téli fagyokat.
Puha érintéseket, s tüzes vágyakat,
rejtőző szerelmeket a szív mélyén,
s néhanapján mesebeli szárnyakat,
örömteli beteljesülést az út végén.
Vidám gyerekeket, a Nap melegét,
ölelések sorát, s közös nevetéseket,
megerősítik az összetartozás erejét,
újraélesztik a régvolt eseményeket.
A szép emlékek átkarolják a jelent,
s érzelmeink lágy húrjait pengetik,
ki-ki maga tudja, neki ez mit jelent,
a múlt pillanatai a végtelent sejtetik.
