Terhek, gondok, nehéz percek,
tikkasztó hőség, s kínzó napok,
a feszültség a levegőben serceg,
mindenki számára jutnak bajok.
Izzadtság csorog le az állakon,
sokasodnak a kíméletlen órák,
óriási súly fekszik a vállakon,
a sejtek fáradtan az utakat róják.
Leépül a test és kiürül az elme,
riasztó beszédzavar mutatkozik,
az embertől több már nem telne,
nincs pillanata, mikor unatkozik.
Kimerülés taszít a mélység felé,
egyre hevesebben dobog a szív,
bárki tétován állhat a sorsa elé,
a vég tárt karokkal magához hív.
