Elvesztegetett pillanatok sora,
mindörökre kihagyott percek,
nem várnak reánk ismét soha,
szürke köddé válnak a tervek.
Az élet útja rögökkel telített,
s nehézségek mindenki előtt,
a sors még nem igen veszített,
nem számít mi is volt azelőtt.
Csendben kushadó a remény,
néha ugyan megrázza magát,
aztán hamar elcsitul szegény,
biz nem könnyen nyer csatát.
Az út végén már vár a végzet,
tudja, minden út hozzá vezet,
fölötted áll, mikor bevégzed,
nincs senki, ki ez ellen tehet.
