Akartok-e szolgák lenni

Akartok-e szolgák lenni, s nagyurak kapcája,

fejet hajtani az elnyomóknak, a gonosznak,

miközben kifoszt az aljasok bandája?

 

Akartok-e feláldozni mindent, mi fontos volt,

és ami számotokra az élet értelmét adhatta,

s amiről egykor az egész világ szólt?

 

Akarjátok-e a családotokat elveszíteni örökre,

hagyni, hogy elvegyék tőletek a reményt is,

s ráhagyni mindent a sötét körökre?

 

Akarnátok-e, hogy kihaljon a Földről a fény,

s megszűnjön a létezésnek a csirája végleg,

és ne létezzen többé emberi lény?

 

Szeretnétek-e szeretet, s békesség nélkül élni,

elfeledni mindörökre a csodás nyugalmat,

s azt, amikor nem kellett mindig félni?

 

Feláldoznátok-e a gyerekeitek jövőjét, álmát,

az ő vágyaikat, esélyüket, ártatlan lelküket,

s rájuk eresztenétek a végzetnek árnyát?

 

Volna értelme becstelenül, hitványul létezni,

mindenféle jogok és szabadság nélkül,

s belül csak mély ürességet érezni?

 

Akartok-e szolgák lenni és értéktelen nullák,

akik nem többek rettegő senkiháziaknál,

s kik harc nélkül lesznek majd hullák?