A Lelkiismeret az emberiséggel született,
velük kelt, feküdt, megtette amit lehetett.
Így ment ez évezredeken, s korokon által,
nem fordult volna Ő a becsületnek háttal.
A történelem során gyakorta szólalt meg,
tisztességes volt, s nem maradt utána heg.
Sokakat térített le a sötétségnek az útjáról,
gyakorta hozott fel példát önnön múltjáról.
Ám eljárt felette az idő, mely hitvány lett,
s újabban büntetlenné vált sok gonosz tett.
Egyre kevesebbekre tudott szavaival hatni,
mégsem akarta az embert pusztulni hagyni.
A Lelkiismeret immár haldoklásba kezdett,
látja, s érzi jól, hogy ez a vég, nem a kezdet.
Elkezdődött ím a terv, a programozott halál,
ebből kiutat sajnos a Lelkiismeret nem talál.
