Akartok-e szolgák lenni, s nagyurak kapcája,
fejet hajtani az elnyomóknak, a gonosznak,
miközben kifoszt az aljasok bandája?
Akartok-e feláldozni mindent, mi fontos volt,
és ami számotokra az élet értelmét adhatta,
s amiről egykor az egész világ szólt?
Akarjátok-e a családotokat elveszíteni örökre,
hagyni, hogy elvegyék tőletek a reményt is,
s ráhagyni mindent a sötét körökre?
Akarnátok-e, hogy kihaljon a Földről a fény,
s megszűnjön a létezésnek a csirája végleg,
és ne létezzen többé emberi lény?
Szeretnétek-e szeretet, s békesség nélkül élni,
elfeledni mindörökre a csodás nyugalmat,
s azt, amikor nem kellett mindig félni?
Feláldoznátok-e a gyerekeitek jövőjét, álmát,
az ő vágyaikat, esélyüket, ártatlan lelküket,
s rájuk eresztenétek a végzetnek árnyát?
Volna értelme becstelenül, hitványul létezni,
mindenféle jogok és szabadság nélkül,
s belül csak mély ürességet érezni?
Akartok-e szolgák lenni és értéktelen nullák,
akik nem többek rettegő senkiháziaknál,
s kik harc nélkül lesznek majd hullák?
