Juhok a farkasok előtt. Ez egy festmény a falon.
Nagyon élethű, s igazán valóságosnak tűnik,
a mondanivalója pedig életszerű nagyon.
A nyáj engedelmesen bégetve bólogat bódultan,
s szinte meghipnotizáltan bámulnak előre,
mindnyájan a ragadozók felé fordultan.
Azok kajánul vicsorogva morognak a nyáj felé,
ezzel félelemben tartva azt a rengeteg birkát,
s egymás után hurcolják őket a vezérük elé.
Ott aztán széttépik mindet, s a farkasok esznek,
vértől ragyog valamennyi fűszál a zöld réten,
az ordasok pedig szép kövérek lesznek.
Juhok a farkasok előtt. A képről sugárzik a vég.
Az emberek is hasonló sors felé haladnak,
ám sokuknak ez nem világos még.
