Az éjszaka urai hatalmukba kerítik a világot,
ügyesen bujkálnak, szinte láthatatlanok,
s a közelükben elhervadnak a virágok.
Halkan, észrevétlenül lopakodnak a sötétben,
nyomot nem hagynak, félelmet keltenek,
és mint mindig, ők vannak fölényben.
Leölik az élővilág apraját és nagyját gyorsan,
s az életben maradtak csendben lapulnak,
ám mégis elvesznek szépen, sorban.
Az éjszaka urai gyilkolásra születtek valaha,
nincs bennük könyörület, sem szánalom,
s hevíti őket a kegyetlenség parazsa.
