Mindannyian eltávozunk egyszer, a sors dönt, mikor,
és nem mindegy, milyen emlékeket hagyunk hátra,
ahogyan az sem, a halál reánk hogyan tipor.
Mindenkinek más az útja és az élete más titkot takar,
vannak, akiknek könnyű szellő simítja a napjait,
míg másoknak az édes dolgok íze is fanyar.
Akadnak olyanok, kiknek semmi, soha nem lesz elég,
mindannyiszor belekötnek mindenbe, mibe lehet,
másoknak a létét teljesen beszövik a mesék.
Mindannyian eltávozunk egyszer, ez fájó és szomorú,
azonban abban legbelül mind reménykedhetünk,
a sírunkon mindig lesz majd virág, koszorú.
