Saját alkotásaim
Mindenkiből kihozza a hőség a legrosszabb oldalát,
a kegyetlenséget, a gyilkos hajlamot és a gonoszt,
s felidézi az emberiség legsötétebb korszakát.
Azt a korszakot, melyben az értelem nem virágzott,
amelyben a jóság, a szeretet és a szépség bűn volt,
s amelyikből a tiszta erkölcs biza hiányzott.
Mindenkiből kihozza a pokol az igazi, valódi énjét,
a legrejtettebb vágyait és a legszörnyűbb álmait,
s megmutatja az emberi faj igazi mikéntjét.
Lebukóban a Nap, mára lenyugodni készül,
egész nap elmélkedett, de így döntött végül.
Alá fog merülni a vérvörös felhők tengerén,
és meglátja, felkel-e még másnap kezdetén.
Ezen még gondolkodik, nem biztos benne,
úgy érzi ereje megkopott és elfáradt a teste.
Oly sok rosszat megélt, borzalmakat látott,
s közben az örök élet gondolatával játszott.
Lebukóban a Nap, csalódott eme világban,
bár jól tudja, önmaga sem teljesen hibátlan.
Azonban amit az emberi faj újabban művel,
számára felér a legszörnyűségesebb bűnnel.
