szomorúság Archívum - 12 / 14 oldal

Ellehetetlenítve

Ellehetetlenítve telnek a mindennapok, a percek,

az emberek egyre jobban érzik a terheket,

s a lelkekben a kétségbeesés serceg.

Megkeseredetten rettegnek, hogy ezután mi lesz,

mindenki a szerencsében, a csodában bízik,

s mindez a lelkierejükből sokat kivesz.

Míg nem mernek kiállni egymásért, s magukért,

addig hiába is reménykednek bármiben is,

és utólag sírhatnak az elvesztett javukért.

Ellehetetlenítve, szenvesztően telik minden óra,

a kilátástalanság sokakat nyomorba taszít,

s ezentúl nem számíthat senki jóra.

Mikor elveszítünk valakit

Mikor elveszítünk valakit, az nagyon tud fájni,

ésszel fel sem fogható és iszonyatos érzés,

s mindezt megtapasztalhatja bárki.

Sőt, meg is fogja, bármennyire nem is óhajtja,

hiábavalóan nem akarja elhinni, megérteni,

s hiába is tagadja, az álmait sóhajtva.

Olyannyira szomorú, s olyannyira szenvesztő,

elképzelhetetlenül tragikus, fel nem fogható,

és mindent felülmúlóan rettentő.

Mikor elveszítünk valakit, magunknak is vége,

a lelkünk soha nem heverheti ki a bánatot,

s mindig szenvedni fog, a haláltól félve.

Mind oda kerülünk

Mind oda kerülünk, ahol nincs többé fájdalom,

nincs betegség, sem bánat, vagy szenvedés,

sem semmiféle, lelket romboló ártalom.

Azon a helyen örök béke honol és csend hallik,

néha madarak csivitelnek a bokrok között,

s a fűszálak rejtekén is élet zajlik.

A fák búsan bólogatnak a szomorú sírok fölött,

s hűs árnyékukkal védelmezik a hantok sorát,

innen bizony még senki meg nem szökött.

Mind oda kerülünk, honnan az irány a végtelen,

s éjjelente, mikor a csillagok mosolyognak,

mind, aki ezt látja, elfeledni képtelen.

Lemenőben a Nap

Lemenőben a Nap, s azon tűnődik, lesz-e holnap,

vajon van-e értelme ismét felkelni reggel,

vagy folytatódik ez a sötét korszak.

Annyi szörnyűséget látott már az utóbbi időkben,

s megannyi fájdalmat, félelmet és bánatot,

egyértelmű számára, a gonosz időtlen.

Bezzeg nagy a hiány szeretetből, örömből, jóból,

becsületből, tisztességből, igaz ölelésekből,

és igen kevés akad az emberi szóból.

Lemenőben a Nap, s szomorúsága oly határtalan,

kerek arca komorrá válik a közelgő sötétben,

bosszantja, hogy ennyire tanácstalan.

Mikor utoljára látunk valakit

Mikor utoljára látunk valakit, nem is fogjuk fel,

az a pillanat volt az életünkben az utolsó,

amikor a Nap azért a pillanatért kel.

Felkel, s letekint, megnyugvással néz le miránk,

föntről ragyogva mosolyog kerekded arca,

ez a sors műve és nem a mi hibánk.

Nézzük, ahogy távolodik tőlünk, s nem hisszük,

nem fogunk találkozni vele immáron többé,

ám nélküle sokra, soha nem visszük.

El sem búcsúztunk, hiszen nem jutott eszünkbe,

ez egyszerűen olyan hihetetlenül szomorú,

s emiatt erős fájdalom hasít a szívünkbe.

Mikor utoljára látunk valakit, különöset érzünk,

egyedül maradva bepárásodik a szemünk,

s a lelkünkben, láthatatlanul vérzünk.

Útnak indult a vándor

Útnak indult a vándor megkeresni a fényt,

jó ideje járta a városokat és a vidéket,

azonban alig talált értelmes lényt.

Mindenfelé gonosz sötétség uralta a teret,

igazán megdöbbent az útján látottakon,

s nem akarta elhinni, hogy ez lehet.

A falvaknak lakóival beszédbe elegyedett,

és szinte érezte, a sötét kezdi elnyomni,

egyre inkább a fény után epedezett.

Nem tudta felfogni a homálynak az erejét,

s egyszerűn megdöbbent a sok ostobán,

végül felkutatott néhány remetét.

Azok elmesélték neki, merre bujkál a fény,

elmondták, mostanában milyen gyenge,

s nagyon sebezhető, ez bizony tény.

Útnak indult a vándor, de sajnos csalódott,

eredménytelenül, s szomorúan baktatott,

végül egy másik világba hajózott.

Meddig hagyja?

Meddig hagyja magát feszíteni a húr, a gitáron,

hiszen nyújtották és pengették már ép eleget,

s nem szenvedett már sokat a világon?

Annyi, de annyi keserves dalt játszattak el vele,

a rengeteg fájdalmas és lehangoló zenéjétől,

minden lélek szomorúsággal lett tele.

Meddig hagyja, meddig tűri még a sok kínzást,

ahelyett, hogy ellenállna és elpattanna végre,

ezzel megszüntetve a további sírást?

Szomorú szerelem

Szomorú szerelem, s be nem teljesült vágyak,

a szellővel szárnyaló, suhanó érzelmek,

és a nagy csalódást sugalló árnyak.

Az elképzelt valóság, a félénk, lapuló remény,

az oly nagyon áhított imádat, igaz ölelés,

s a szemeit ismételten behunyó erény.

A magát kínzó lélek, amely önmagát emészti,

s mivel nem mer, nem akar róla beszélni,

a saját békéjét újfent másoktól reméli.

Szomorú szerelem és a hamu alatt izzó parázs,

lesütött pillák, s oldalra fordított tekintet,

ez az egész nem más, mint varázs.

Van egy zug

Van egy zug a Földön, melyet erős sötét ural,

a területén nem mer felkelni a Nap sem,

a levegője, s a hangulata igen cudar.

Más vidékeken lassan eljön a pirkadás ideje,

kezd világosodni a homályzóna mélyén,

ám e zugban kitart a gonosz hidege.

Az ott lakók szemén erős és vastag a hályog,

nem látnak el az orruk végéig sem soha,

s felettük dögre leső varjúhad károg.

Szomorúan, rettegésben és félelemben élnek,

engedelmesen tömik magukba a mérget,

s ajkukat nem hagyja el vidám ének.

Van egy zug, amelyben elhalhat az élet ereje,

és kihunyhat a lelkekből a maradék tűz is,

ha fel nem kél az elnyomottak serege.

A fájdalmat eltitkolni

A fájdalmat eltitkolni sokszor bizony lehetetlen,

meg lehet próbálni, s rá is játszanak sokan,

ám végül kiderül, mindenki tehetetlen.

Hiába kívül a bűbájos mosoly, s a megnyerő arc,

a valóságban legbelül az érzelmek csatáznak,

hiszen az élet minden pillanata egy harc.

Nincs olyan ember, kit bántás még soha nem ért,

s aki mindig elérte, amit csak szeretett volna,

és könnyedén kipipálhatta a kitűzött célt.

Fájhat a reménytelen szerelem, a nem várt halál,

a kiszolgáltatottság, s a nincstelenség érzése,

mindebből a lélek kiutat nehezen talál.

Fájhat az eltitkolt igazság, s a zsarnoki kényszer,

a vágyak, az álmok megvalósíthatatlansága,

esély pedig soha nem adódik kétszer.

A fájdalmat eltitkolni olykor rettenetesen nehéz,

igazából tagadni hiábavaló is és értelmetlen,

szívszorító és szomorú ez az egész.

h	K	s	c	p	s	v
	1	2	3	4	5	6
7	8	9	10	11	12	13
14	15	16	17	18	19	20
21	22	23	24	25	26	27
28	29	30