A csodálatos Pánik és a Hisztéria
bizony egymással versengve tarol,
oly sikeresen rettegést gerjesztve,
igencsak gyakorta egymásba karol.
Bármerre is vezesse őket az útjuk,
eredményeik magukért beszélnek,
nem is tudnák letagadni a múltjuk,
hisz sötét tetteikről sokan mesélnek.
A tudat megjelenésének kezdete óta,
lelkeket megnyomorítva él e páros,
született róluk számtalan film, nóta,
tevékenységük veszélyes és káros.
Eközben a Figyelem lesüti a szemét,
a sötét igazságot nem igen akarja látni,
kimondani sem meri a bűnösök nevét,
struccként szándékozik a véget kivárni.
Figyelmét elkerüli, hogy ez háború,
ritkul ami sok, pusztul a jó, a stabil,
a napsütés kora ím lezárul, jön a ború,
a világ tönkremegy, működése instabil.
A Félelem duzzad, kicsattan az erőtől
és egyenesen legyőzhetetlennek tűnik,
csak nevet a tudatlanokon tiszta erőből,
jelenléte a bolygón meg sosem szűnik.
Dúvadként sarokba szorul az Értelem,
s önnön ketrecébe zárva várja a véget,
naponta éri rengeteg csalódás, sérelem,
mindehhez nem fűz semmit, csak béget.
Az Ébredés szunnyad, sokat várat magára,
a Föld végleg gonosz erők birtokába kerül,
nem lesz többé gyógyír senkinek a bajára,
az ember örökre a rabság mocsarába merül.
