Saját alkotásaim
Sebesen peregnek a percek, lassan üt az óra,
s elmúlik mindaz, ami jó és szép volt,
senki ne számítson semmi jóra.
Homályba vész az emlékezet, elszáll a múlt,
elvesznek az egykori csodás emlékek,
melyek sora néha hosszúra nyúlt.
Sebesen peregnek a percek, s a szív dobban,
megelevenednek az egykori történések,
és végül minden örökre elillan.
Telik-múlik az idő, bársonyon futnak a percek,
néma árnyként lebeg felettünk a sorsunk,
s a szívünk számtalan vágytól serceg.
A lelkünk álmokkal telített, az angyalok óvják,
bizony érzékeny, sérülékeny és törékeny,
önnön titkaink a nehéz utakat róják.
Telik-múlik az idő, selymesen cirógatva suhan,
sokszor nem érezzük át az igazi mivoltát,
s végül a létünk a semmibe zuhan.
Fogy az idő, s végzetesen ketyeg az óra,
a gonosz erőktől nem számíthatunk jóra.
Sőt, egyre borzalmasabb dolgok várnak,
és az egykori remények mind elszállnak.
A sötétségben tartott világ lassan ébred,
és amíg a félálom tart, kiontják a véred.
Elvesznek mindent, ami csak számított,
amit az emberfia egész életében áhított.
Fogy az idő és innen nem lesz majd kiút,
bármily szépségeket is biztosított a múlt.
Akad azonban még egy kevéske remény,
ha az értelem felviláglik a sötétség egén.
Ébresztő! Bizony az utolsókat üti már az óra,
mostanában egyre hangosabban kattan,
s nem számolhat senki, semmi jóra.
Fémes hangja olyan messzire száll az időben,
nagyon rég jelzi a percek mulandóságát,
s talán vérbe fúl eme hang a jövőben.
Sokan nem ismerik fel a pillanat jelentőségét,
s nem látják azt, ami az orruk előtt zajlik,
elszalasztják a menekülés lehetőségét.
Oktalanul elhiszik a gonoszok hazug szavait,
és önként mennek a saját végzetük elébe,
a sötétség elveszi az életüket, s javaik.
Ébresztő! A kérdés egyszerű, élet, vagy halál,
az emberek képesek harcolni önmagukért,
vagy a holnap csupán halottakat talál?
Az értelem halála elkezdődött, s erőteljesen halad,
mindenfelé látszik az arcokon eme probléma,
s a sötétség mérge minden sejtbe tapad.
Akit megfertőzött e gyilkos méreg, annak túl késő,
leépíti a gondolkodást és a saját akarat erejét,
s hamarosan eljön a pillanat, a végső.
Nem lesz többé remény a javulásra, a szépre, jóra,
és nem lesz bocsánat az elkövetett hibákra,
ezen embereknek megáll majd az óra.
Az értelem halála a világ halálát is jelenti egyben,
mindez a borzalmas végzet megelőzhető,
ha az igazság fátyla végre fellebben.
