Lesújt a Forróság újra és újra,
kitikkaszt, kiszáraszt mit tud,
nem érdekli az élővilág búja,
mindenképpen a céljához jut,
Az emberi gonosz segíti ebben,
elég régóta kísérleteznek rajta,
titkáról a fátyol fel nem lebben,
ő pedig nem az a feladom fajta.
Egy bolygót is tönkre tud tenni,
felperzselheti az élet maradékát,
nemigen kíván kegyesnek lenni,
viselje a világ gyilkos hozadékát.
Lehervasztja a mosolyt az arcról,
izzadtság áztatja át a fáradt testet,
nem mondhat le a pusztító sarcról,
hisz ő maga hitvány, aljas, feslett.
Megfékezni lassacskán lehetetlen,
s tébolyodott őrjöngése kegyetlen,
szenvedés okozásában verhetetlen,
hiszen még a halálban is veretlen.
