Saját alkotásaim
Nagy pelyhekben hull a hó, hófehérbe borítva a tájat,
s a Hold fénye gyémánttá varázsolja a pelyheket,
melyek beborítanak a városban minden házat.
Nagy pelyhekben hull a hó, itt van a pihenés évszaka,
a növények és az állatok téli álmukra készülnek,
ragyognak a csillagok, mikor leszáll az éjszaka.
Csendes este, szállingózó hó, s ragyogó Hold,
feltámadóban vannak a hideg, zord szelek,
és elfújják az utcákról a szürke port.
Hamarosan hófehérré válik a város és a vidék,
a közeli tó felszíne napokon belül befagy,
ám addig sok állat jár oda, hogy igyék.
Csendes este, az égen milliónyi csillag ragyog,
az élővilág szokásos téli pihenőjére készül,
és békésebben telnek most a napok.
Álmok élednek újra, mikor ünnep közeledik,
legalább egy kis időre visszatér a remény,
s mindenki kevesebbet kötekedik.
Felerősödik a szeretet, a rossz hátrább vonul,
hópikék szállingóznak a fagyos estéken,
s minden hely fényözönbe borul.
Álmok élednek újra és szerelmek szövődnek,
szívek dobbannak, s cirógatnak a vágyak,
így adva újabb esélyt a jövőnek.
Fehérbe borult a táj, szikrázik a Nap,
s a természet a télből kis ízelítőt kap.
Varázslatos a látvány, ám kissé hideg,
behavazottak a fák, befagytak a vizek.
Az állatok odúikba húzódtak, fáznak,
élelemért ritkán és lopakodva járnak.
Békésen éldegélnek egymás mellett,
érzékeik és életösztönük igen fejlett.
A településeken vidám nevetés hallik,
a szánkózás, csúszkálás javában zajlik.
Építi a hóembereket a kicsi és a nagy,
mindaddig, amíg nem erősödik a fagy.
Fehérbe borult a táj, s közeleg az este,
ismét fent van a Hold szép kövér teste.
A gyerekek elfáradtak, indulnak haza,
finom ételekkel várja őket apa és anya.
