Soha nem fog visszatérni az eddigi életünk,
elszállnak az álmaink, s a vágyaink,
eztán csak rabokként élhetünk.
Hitegetnek, hazudoznak, s mossák az agyat,
elvárják a totális, szolgai behódolást,
s közben az idő gyorsan halad.
Megmérgezik a szívet, s elveszik a levegőt,
félelembe és rettegésbe hajszolnak,
felperzselnek minden legelőt.
A sötétség fátyla véglegesen reánk települ,
a gonosz hatalma nem kegyelmez,
s előle senki nem menekül.
Egymás ellen fordítják az embereket rútul,
a családokat, nagyokat, s kicsiket,
mindenkire ármány zúdul.
Soha nem fog visszatérni a nyugalom kora,
akik ezt hiszik, nagyot csalódnak,
s a fájdalmuk nem áll tova.
Az egyetlen remény, ha a sarkunkra állunk,
és teszünk is valamit a létünkért,
nem csak a csodára várunk.
