Nagy a hiány boldogságból, örömből,
az ember szíve a félelemtől dörömböl.
Nincs vidámság, játék, nincs nevetés,
van helyette újabban gyakori temetés.
Nem hallatszik őszinte gyermeki kacaj,
s a levegővétel sem olyan, mint tavaly.
Elhunyt a nyugalom, elhaltak a vágyak,
s a remények gyáván a sarokban állnak.
A szeretet ereje lám vacogva vergődik,
az igazság mindig a sorok közt rejtőzik.
Érzések sokasága vinnyog a lelkekben,
néha felbukkannak érzelmes versekben.
A simogatás iszonyú félelmetessé vált,
a gonosz, s a sötétség mindenkinek árt.
A családok összetartása biz nem a régi,
gyermekeik fájdalmát sokuk csak nézi.
Nagy a hiány az értelemből, s a jóból,
van bőven az ármányos, hazug szóból.
A bátorság csendben kushadva hallgat,
régi hősies tetteivel senkit nem zargat.
Hiányzik a természet pazar szépsége,
az élővilág, a Nap, az égbolt kéksége.
Eme hiányokat vissza lehetne kapni,
csupán a rosszakat kéne agyoncsapni.
