Illúzió mérgező köde ereszkedett a Földre,
beleivódott a sejtekbe, a szövetekbe,
s beszivárgott mélyen a földbe.
Elhomályosította a tudatot, s a létet magát,
elhitette, hogy amit láttat, csak az a jó,
s kétségbe ne vonják a szavát.
Ügyesen manipulálta a gyengélkedő elmét,
s kiterítette eléjük csodás jövőjüket,
mint remekbe szabott kelmét.
Elhitette, varázslatos az élet, amit ő mutat,
s nincsen szebb a nincstelenségnél,
sötét párája mutatja az utat.
Illúzió gyilkos levegője suhan a fák között,
és nyomában rothadnak a levelek,
mikor elsuhan mind fölött.
A rét virágai elhervadnak, s a fű megsárgul,
az állatvilág is szenved, haldoklik,
és a legtöbbjük bizony elárvul.
Az emberek örömükben eltávoztak önként,
az értelem nem hitte el az illúziót,
és felszámolta azt ködként.
