Apró briliánsként csillog a harmat,
az élővilág még csendben hallgat.
Napsugarak ragyogják be a tájat,
melynél szebbet senki nem láthat.
Színpompás levelek, tűlevelű erdő,
tisztaság, nyugalom és semmi fertő.
Neszek az avarban, ébred a vidék,
állatok sokasága jön elő, hogy igyék.
Éberen figyelnek, kémlelik a vizet,
amelyik óvatlan az az életével fizet.
Ragadozók lapulva prédára lesnek,
esélyük van rá, hogy ma húst esznek.
A növényevők menekülnek előlük,
talán nem is lesz zsákmány belőlük.
Halak lubickolnak a víztükör alatt,
élelemből még bőségesen maradt.
A látóhatár fölött szirti sas kémlel,
hadakozik az egyre erősebb széllel.
Nyüzsög az élet apraja és nagyja,
életterüket ez a pazar őszi táj adja.
