Valaha egy csodaszép völgyben,
legeltek a békében élő nyáj tagjai,
nem volt hiány vízben és zöldben,
ám közeledtek a sötétség napjai.
A hegyeken túl a farkasok vártak,
s gonoszan csillogott hideg szemük,
valamennyien birka húsra vágytak,
érezték, hogy ez lesz a legjobb telük.
Sunyin lapulva osontak le a völgybe
báránybőrt húzva álltak be a nyájba,
köztük kémkedtek, s figyeltek körbe,
finom falatokat álmodtak a szájba.
Kapzsi étvágyuk nem ismert határt
és sürgette őket a kegyetlenség szava,
nem akartak mást hozni, mint halált,
így övéké maradna e völgynek a java.
Sötét juhokat hajtottak át a hegyen,
azok bégetve taposták össze a rétet,
a cél az volt, hogy zűrzavar legyen,
s útjukon letiportak minden szépet.
Mindent, ami az őshonos nyájé volt,
mit birtokoltak az évszázadok során,
a folyamat a végső pusztulásról szólt,
de nem hitték, hogy eljön ilyen korán.
Kitört a káosz, a helyi nyáj menekült,
farkasok képében várt rájuk a végzet,
az ordasok serege hamarosan egyesült,
s az összes hiszékeny birkával végzett.