Nem unják még az ámítást,
a sok-sok valótlan állítást?
A félelemben tartó fojtást,
rettegésben tartani folyvást?
Nem unják még az ámítást,
a csalárd, gonosz számítást?
Az agymosást, a hazugságot,
a rengeteg kitalált valóságot?
Nem unják még az ámítást,
a rossz dolgokra csábítást?
Az egymásra való uszítást,
az aljas, lélektelen puhítást?
Nem unják még az ámítást,
a nem létező hírek szállítást?
A családok szétforgácsolását,
sunyi terveik megvalósítását?
Nem unják még az ámítást,
az igazi történelem átírást?
A bűneik leplezését naponta,
hamis statisztikákat havonta?
Nem unják még az ámítást,
a birodalmi érdekek tágítást?
A háttér parancsait teljesíteni,
s az alja népet fellelkesíteni?
Nem unják még önmagukat,
mézes, mételyező szavaikat?
A népek rabságba taszítását,
az elferdülés hamis tanítását?
Nem, mert nem az érdekük,
az igazság nem az érdemük.
Vágyuk a tökéletes hatalom,
mikor senki nem él szabadon.
Mikor nem lesz többé akarat,
elvehetik valamennyi javakat.
Kiritkíthatják az emberi fajt,
nem hoznak mást, csupán bajt.
Istenként uralkodnak a Földön,
mely másoknak ezután börtön.
A mások kínjain gazdagodnak,
a néppel mindig fukarkodnak.
Nem unják még önmagukat,
hallgatva számító szavaikat?
Miért tennék, ellenfél nélkül?
Mindebbe a világ beleszédül.
