Zöldellő mezőkön
útra kell a remény,
s láncait próbálja
ledobni a szegény.
Küzd becsülettel,
ismerve a múltat,
tudja igen sok az,
ami rajta múlhat.
Nehéz terhet visz,
sóhajok szele kíséri,
s a sajgó szíveknek
a szabadságot ígéri.
Suhan a világ körül,
tüzet gyújt az éjben,
a lelkeket gyógyítva
száguldozik a térben.
Pihenni nincs ideje,
nem állhat le soha,
hisz akkor sokaknak
az álmát viszi tova.
