Saját alkotásaim
Senki ne várja el mástól azt, amit maga meg nem tenne,
amit soha nem érezne önmagához közel állónak,
és ami miatt nagyon közel lenne a veszte.
Senki ne várja el mástól azt, hogy adja fel önmaga énjét,
a saját vágyait, álmait, elképzeléseit és a terveit,
s homályosítsa el az igazi, ragyogó lényét.
Amit magunk elől is mindörökre titkolni akarunk,
mindaz, ami befolyásolja az érzéseinket,
s mind, amiért majd megszakadunk.
Igyekszünk túllépni mindenen, ami minket zavar,
s mohón faljuk az élet különféle pillanatait,
pedig a legtöbb a számunkra fanyar.
Amit magunk elől elrejtünk, az sokszor a valóság,
melyet nehéz elviselni, sőt szinte lehetetlen,
s ami a számunkra egy örök adósság.
Magunkba nézni legtöbbször nehéz nagyon,
mivel szembesülnünk kell a tetteinkkel,
s a hibáinkkal is, ugyanazon a napon.
Lelkünk mélyében izzik az igazság parazsa,
s bármikor fellobbanhat ismét és újfent,
és jobban fog égetni, mint valaha.
Szörnyen súlyos teher a hibánkat beismerni,
pedig anélkül meglehet végleg vesztünk,
és ideje lenne mindezt felismerni.
Magunkba nézni olyan rettenetesen kemény,
ám ha végre megtesszük tiszta lélekkel,
talán ismét miénk lehet a remény.
