Saját alkotásaim
A Húsvét szelleme hamarosan tovasuhan,
egykettőre szertefoszlik a csodás álom,
és visszatér a rémség, huzamosan.
Visszavonul a szeretet, lepihen a békesség,
a megértés is búcsút int mindenkinek,
és immár a jóság sem lesz ékesség.
A Húsvét szelleme megcirógatja a lelkeket,
és biztatja őket, ne adják fel a reményt,
igyekezzenek leküzdeni a terheket.
A szeretet napjai ezek, a húsvétnak ünnepe,
e néhány napra a békességé a főszerep,
és szebbnek tűnik a világ külleme.
A szeretet napjai ezek, a szívé és a reményé,
a megértésé, a várakozásé, az elfogadásé,
ilyenkor áll össze a mozaik egésszé.
Annak idején a Húsvét szép ünnep volt,
boldogság, vidámság jellemezte,
s a szeretetről szólt.
Az együttlétről, a családról, az étkekről,
a locsolásról, a baráti csevejről,
s egy örömteli életről.
A színes tojásokról, a gyermeki kacajról,
a varázslatos, mesebeli világról,
egy gyönyörű tavaszról.
A meghitt pillanatokról, s álmok soráról,
a rokonok, barátok látogatásáról,
s egy hitbeli csodáról.
Annak idején a nyugalom járta át a teret,
ma azonban minden csak rossz,
s biz félelmetes lehet.
Mindez azonban megváltoztatható lenne,
ha ébredne a vágy, az értelem,
s a szív csak jót tenne.
