Saját alkotásaim
Az elkényelmesedett elme megpuhítható könnyen,
irányítható, félrevezethető és megtéveszthető,
nem sziporkázik, csak éldegél csöndben.
Elvan a maga kis keretei között, s bámul a világra,
gondolkodás nélkül elhiszi amit hall, mindig,
nem ellenkezik, s nem bocsátkozik vitába.
Az elkényelmesedett elme befolyásolható nagyon,
elfogad minden valótlant, az igazat kevésbé,
és minderre talán rá fog jönni egy napon.
Néha nem ártana elgondolkodni, kik is vagyunk,
miért is élünk ezen a Földön, milyen okból,
s magunk után milyen emléket hagyunk.
Nem ártana kiüríteni elméinkből a sok szemetet,
mindazt a sok mocskot, amit reánk öntöttek,
és átérezni, mit is jelent az igazi szeretet.
Nagyon jó lenne egy igazságosabb, s jobb világ,
ahol természetes lenne emberségesnek lenni,
és ahol nem léteznének vihart kavaró viták.
Néha nem ártana önnön lelkünkben elmélyedni,
s elfogultság nélkül beismerni a hibáinkat is,
mielőtt sikerülne életünk útján elvérezni.
Melyiket válasszuk, a halált, vagy az életet,
a szenvedést, a kínokat, s a gyötrelmeket,
esetleg a vidám, boldog és szép éveket?
A gyűlöletet, az irigységet, s a kapzsiságot,
az örökös sötétséget, az ármányok sorát,
vagy az értelmet és egy szebb világot?
A közönyösséget, az árulást, s a durvaságot,
egy csodás, élőlényekkel teli zöld bolygót,
vagy inkább egy élettelen pusztaságot?
Az utálatot, a lenézést, a lelkek rombolását,
netán a szeretetet, a nyugalmat, s a békét,
amelyek legyőzik a gonosz tombolását?
Melyiket válasszuk, önmagunk valódi énjét,
amelyik gondoskodó, féltő és segítőkész,
vagy énünk idomított, rabszolga lényét?
