Szúnyog Szibilla vérimádó lévén,
látta a hirdetést a Szúnyog tévén.
Vér kapható azonnal és gyorsan,
nem kell érte órákig állni sorban.
Elég elrepülni a kis kertekbe este,
mikor ruhátlan az emberek teste.
Amíg a gazda locsol, vagy kapál,
a szúnyognép gondtalanul zabál.
Nőstény szúnyogunk beleéli magát,
siet, hogy ellássa az emberek baját.
Íme egy kert! A tulaj izzadt, fáradt,
röpül, beleszúr, kortyol vagy százat.
Az ember csapkod, jajgat, szenved,
s Szibilla zümmögi: Ide a nedved!
Vért akarok biz gyorsan, s azonnal!
Hiszi, könnyen végez a „fazonnal”.
Szaporodnom kell, méghozzá most,
s ahhoz szükséges az emberi koszt!
Ekkor hirtelen egy nagy ütést kapott,
az utókorra, egy utódot sem hagyott.
