Közeleg az este. A Nap pihenni készül,
aranyló sugaraiban minden megszépül.
A természet káprázatos színekbe öltözik,
az élőlények lelkébe nyugalom költözik.
Susognak a fák, az esti nyári szélben,
sokan sétálnak a parkban kéz a kézben.
A madarak még rovarokat gyűjtenek,
életük társához sosem lesznek hűtlenek.
Fiatal pár ölelkezve üldögél a padon,
remélik, életük útja összeér egy napon.
Csillog a szemük, miközben beszélnek,
az élettől minden jót és szépet remélnek.
Felállnak. Árnyékuk kísérőként tart velük,
séta közben olykor összekoccan a fejük.
Az alkony fénye betölti már az egész teret,
érzik, ez a pillanat szebb tán nem is lehet.
