Rátekeredett a kígyó

Rátekeredett a kígyó szorosan, az életet adó fára,

melyen egész életközösségek élték napjaikat,

s amely egy igazi paradicsom lett mára.

 

Madarak és emlősök tartották otthonuknak a fát,

mindőjüknek megvolt a helye az ágak között,

s biztonságban voltak, ha átszakadt a gát.

 

A fa kitartott a rohanó, s tomboló árral szemben,

körülötte ellepte a víztenger a rétet, a völgyet,

ő azonban állt erősen, szilárdan, egyben.

 

Ellenállt a viharoknak, a jégesőknek, a hőségnek,

a terméseit közösen fogyasztották az állatok,

s a rovarok sem álltak ellent a bőségnek.

 

Rátekeredett a kígyó, hogy megmutassa az erejét,

egyre erősebben szorította, hogy bizonyítsa,

uralja a fa minden ágát, s összes levelét.

istockphoto 851794150 612x612 1

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

Kiss Gyula versei
Adatvédelmi áttekintés

Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.