Ember gondolkodj, s ne add fel még,
hiszen jól tudod, a világ milyen szép!
Van benne fájdalom, de öröm is elég,
hinned kell, az Élet nem hagy el még.
Gondolj rá, mikor bölcsődben ringtál,
s édesanyád melléből anyatejet szívtál!
Majd iskolába jártál hosszú éveken át,
szereztél barátokat, láttál virágot, fát.
Felnőttél és kezedbe vehetted a sorsod,
érezted, hogy sokkal több lett a dolgod.
Szerelmes lettél, elárasztott az érzelem,
olykor biz háttérbe szorult az értelem.
Családot alapítottál, jöttek a gyerekek,
s szétáradt lelkedben a szülői szeretet.
Igyekeztél elkerülni a rossz dolgokat,
s szebbé, boldogabbá tenni a sorsodat.
Mérlegeld életed, ne csábítson a Halál!
Amíg velem vagy, Ő reád nehezen talál.
(Élet)
