Szomorú a szívem

Szomorú a szívem, ahogy most a temetőt járom,

a lelkem tele van emlékekkel, gondolatokkal,

és eközben a szeretteim sírköveit látom.

 

Lágyan cirógat a napfény, amíg némán haladok,

érzelmek sokasága tör fel a szívem mélyéről,

és egy ideig biztosan szomorú maradok.

 

Amíg nézem a mécsesekben pislogó apró lángot,

elképzelem, milyen lenne, ha ők még élnének,

és együtt járhatnánk a szilveszteri táncot.

 

Szomorú a szívem, hisz lassan mind elmegyünk,

elbúcsúzunk sorban, ki hangosan, ki halkan,

és a végtelenben egyesül a szellemünk.

cemetery 6699586 1280