A megterhelt elme gondolkodása igen nehézkes,
nem látja és nem érti tisztán a valóságot,
s a számára ez igencsak veszélyes.
Veszélyes, mivel a homály könnyedén kijátssza,
elhiteti, hogy minden úgy jó, ahogy van,
és a valóságban ő az igazi barátja.
Cirógatja a büszkeségét, a hiúságát, csak jót ígér,
s ezalatt lassan átveszi az uralmat fölötte,
végezetül pedig könnyedén elítél.
A megterhelt elme olyan védtelen, olyan gyenge,
a remény is félve tekint reá, látva mivé lett,
s hogy köszön be hozzá az örök este.
