Milyen szörnyű nézni, ahogy a vesztünkre törnek,
ahogyan aljasul bármit elkövethetnek ellenünk,
eltiporják a jogainkat és még meg is ölnek.
Elveszik a szabadságunkat, s félelemben tartanak,
és amíg nekünk rettegés a nap minden perce,
ők, akik ezt teszik, nyugodtan alszanak.
Megfosztanak az élelemtől, s bezárnak az akolba,
folyton éreztetik velünk, csak állatok vagyunk,
hiába bégetünk naphosszat, velük dacolva.
Milyen szörnyű, ahogy gyűlik udvarukon az irha,
ahogyan elveszik tőlünk a kicsiny utódainkat,
s mi tétlenül bámulunk, mi, milliónyi birka.
