Hamu alatt lapul az izzó parázs, levegőre várva,
és nem kellene már sok, hogy új erőre kapjon,
s fellobbanó tüze reményt hozzon a világra.
Fénye beragyogná a sötétségben fulladozó tájat,
kellemes melege cirógatná a fáradt arcokat,
s elűzné a lelkeket fogva tartó árnyat.
A sok fagyossá vált szívbe bátorságot hozhatna,
újra egyesíthetné a barátokat és a családokat,
s lángja sok élőlényt magához vonzhatna.
Hamu alatt várakozik csendesen az izzó parázs,
érzi, ahogy közeleg a szél, amely feléleszti,
s tűzként ereje több lesz, mint egy varázs.
