Az Ész és az Értelem útnak indult egy napon,
gondolták megkeresik a jó megoldást,
és igyekeztek is ezért oly nagyon.
Végigjárták a világnak bugyrait és segítettek,
találkoztak az Elmével is egy délután,
és kis pihenő után, erőt merítettek.
Azután folytatták az útjukat a tudás irányába,
a homály leküzdése lett a fő céljuk,
s így kerültek a sötét világába.
Ott félvakon csak tapogatóztak, s nem láttak,
a szemük lassan szokta csak a helyet,
épp ezért a menekülésre vágytak.
Azonban már késő volt, a mocsárba kerültek,
érezték, hogy egyre inkább süllyedtek,
és lassan a legaljára merültek.
Levegő után kapkodtak, de csak fuldokoltak,
s kínjaikban felmerültek a régi szép idők,
a mostanitól bizony undorodtak.
Az Ész és az Értelem érezte, hogy itt a vége,
s innen nem lehet kiszabadulni könnyen,
ám úgy döntöttek, harcolnak végre.
