A szabadság madara magasan szárnyal az égen,
fennen köröz boldogan és suhan a felhők felé,
nem tündökölt ennyire már nagyon régen.
Kiszabadult a kalitkájából, hol rabként élhetett,
ahol bús magányában teltek a napjai, az órái,
s ott, bezártan, a fogva tartóitól félhetett.
Nem is énekelhetett, bár kedve sem volt hozzá,
kalitkája körül morcos alakok jártak, s keltek,
tudták, ha kijutna, a reményt visszahozná.
Gondoltak egyet és kinyitották a ketrece ajtaját,
nézték, ahogy félénken kikémlel, aztán kilép,
s elkezdi dalolni az újjászületés dallamát.
A szabadság madara vidáman, s óvatlanul repül,
mivel nem figyeli az őt célba vevő puskákat,
eme rövid szabadsága az életébe kerül.
