Izzasztó álmok, felkavaró gondolatok sora,
melyek nem hagyják a lelket nyugodni,
s nem engedik el rabságából soha.
A tehetetlen harag éjjel megmutatja magát,
és nyugtalanságot, borzalmakat vetít ki,
az agy pedig ellene ritkán nyer csatát.
Harc, öldöklés, pusztítás, szenvedés, halál,
ezek hatása még éjszakánként is rombol,
s csapdájából az elme kiutat nem talál.
Olykor bekukkant a szépség, s a nyugalom,
az érzelmes látomások, az izzó szerelem,
és nem érződik a sivárság, az unalom.
Izzasztó álmok, s folytonosan cipelt terhek,
a vágyak és az erős akarat segítségével,
az ember az út végén mégis nyerhet.
