Míg elménk engedi, addig hozzunk döntést,
addig mérlegeljük, hogy mi a jó, a rossz,
s felejtsük el az egónkat és az önzést.
Addig szeressünk, s tegyük meg, amit lehet,
hiszen később, mikor agyunk már kifárad,
az emberek többsége hibáinkon nevet.
Addig nyújtsunk kezet, amíg van még kinek,
és emeljük fel a földről az elnyomottakat,
ám ne is kérdezzük, hogy azt minek.
Mindig harcoljunk az igazságért és a jókért,
ne adjuk fel soha, semmikor, semmiért,
sem pénzért, aranyért, vagy csókért.
Míg elménk engedi, addig lehetünk valakik,
ám amikor a homály leereszkedik reánk,
semmivé válnak vágyaink, s szavaink.
