Vihar előtti csend honol és semmi nem hallik,
nyugodt a vidék, a természet igazi önmaga,
s minden a szokásos rend szerint zajlik.
Békésen legelnek a birkák a közeli, dús réten,
s közben nem néznek fel, csak eszegetnek,
és szinte teljesen kábák a napfényben,
Eszükbe sem jut, hogy történhet velük bármi,
és nem veszik észre a közeli farkashordát,
hisz nem tudnak a fűnél tovább látni.
A farkasok bizony régóta birkahúsra vágynak,
lopakodva osonnak a juhnyáj nyomában,
s gondolatban mindig előttük járnak.
Vihar előtti csend van, ám sötét vihar közeleg,
ha a birkák megesznek mindent, mit látnak,
számukra már nem lesz legközelebb.
