Szeretetre vágyik a világ apraja és nagyja,
igazi, őszinte, szívből jövő szeretetre,
de a gonosz árny ezt nem hagyja.
Az árny nem tűri a boldogságot, sem a jót,
nem bírja elviselni a vidámságot sem,
és az elismerésekkel is igen skót.
Számára a gyötrelem az öröm, a kín kacaj,
és a rettegők sikítása a kéjes gyönyör,
manapság boldogabb, mint tavaly.
Mindenfelé a félelem az úr, a jó az szolga,
kegyetlen módon uralja a pánikolókat,
s a gyávák miatt könnyű a dolga.
Eltipor bárkit a Földön, bárkit, aki még él,
oly hatalmas a sötét erő a háta mögött,
nem véletlen, hogy soha nem fél.
Ám változhat a sors, s belőle lesz a halott,
kételkedhet ugyan önnön vereségében,
de önteltsége okán sebet kapott.
A sebe végzetes, s a pulzusa már gyengül,
az árny rángatózik, majd hörögni kezd,
gyilkos szándéka mégsem enyhül.
Szeretetre vágyik mindenki, kicsi és nagy,
egyszer erőre kap a fény, s felragyog,
a sötét árnyból semmit sem hagy.
