A vágóhíd kapuja előtt hosszú sorok,
a birkák, marhák, disznók és a kosok.
Vannak ott kecskék is, kissé hátrább,
hiszen lelkületük némiképp gyávább.
Belül az udvaron hentesek készülnek,
már jó ideje erre a vágásra készültek.
Lelkesen fenik a késeiket, a baltákat,
hamarosan levágják mind e marhákat.
Az állatok tülekednek, mindegyik siet,
van, amelyik órák óta nem látott vizet.
Azt remélik megkapják az örök életet,
a hentes brigád sugallta eme képzetet.
A jószágok nem is kételkednek ebben,
s örömmel várják, míg a balta lebben.
Hiszik a csodát, fej nélkül is élhetnek,
s többé nincs semmi, amitől félhetnek.
Elkezdődik a mészárlás, s folyik a vér,
immár a második vágás híre is útra kél.
Amelyik háziállat mégsem kerül sorra,
annak se konyuljon a földig le az orra.
Nemsokára újabb kés készlet várható,
a mészárosok kedve bizony szárnyaló.
A vágóhíd kapuja előtt a barmok sora,
bizony innen már nem távoznak soha.
