Önámítás. Olyan sokan csapják be magukat,
elhiszik a hazugságok ocsmány tömegét,
s amellett hallatják biz a szavukat.
Az agresszív reklámok és a mocsok áradata,
a szemfényvesztés, s az agymosás sikere,
mind csupán a gonosz sötét árnyalata.
A félelemkeltés, a rettegés fokozása, a pánik,
a gyűlöletkeltése, s a bekorlátozások sora,
az ép elmével sajna kegyetlenül elbánik.
Azok, akik szentül hiszik, hogy mindez igaz,
örömmel fogadják be a gyilkos mérgeket,
a hazug propaganda a számukra vigasz.
Lelkiismeret furdalás nélkül élik a napjaikat,
miközben valami furcsát kezdenek érezni,
s nagy fájdalom önti el kínzó tagjaikat.
Kezd már derengeni, hogy van valami hézag,
s talán nem kellene feláldozni mindenüket,
megcsapja az orrukat a kínzó vérszag.
Egyre-másra távoznak a világból a szeretteik,
sok a kárvallott, s a rokkanttá váló rokon,
a hitük a megmentésükben, temettetik.
Önámítás. Fájdalmas szembesülni az igazzal,
s látni, amikor kezd felszállni a homály,
és elkéstek a segítséggel, a vigasszal.
