A szeretet lángja oly halovány és sápadt,
gyéren pislákol a sötétben, nagyon fáradt.
Az ereje elhagyta, a gonosz, gyilkos ködben,
s megérezte az ármány erejét mindeközben.
Elkedvetlenedett a sok rossztól, amit látott,
s hiába parázslott benne a jó meleg, fázott.
Megdöbbent, hogy ennyire el tudták feledni,
s vele együtt az álmokat, vágyakat is temetni.
A szeretet lángja csalódott, reményét vesztette,
hisz a világ ezúttal önmagát koporsóba fektette.
Karácsony jő. Legyenek a lelkek bezárva bárhol,
a szívük ereje táplálja és ő újfent erősen lángol.
