A két koma igencsak sűrűn találkozik,
nevük szerint az Irigység és a Butaság,
másokkal biz egyikük sem barátkozik,
s mindkettő szentül hiszi, hogy uraság.
Az Irigység csak munkálkodik folyton,
ami a másoké, az neki azonnal kellene,
elvárja, hogy eleget keressen a bolton,
s nagyságát tanúsítja valódi „jelleme”.
Önzése soha nem ad jót, vagy szépet,
a rosszindulata is korlátlan, határtalan,
önmagáról festetné le a legszebb képet,
a gondolkodása gyakorta szabálytalan.
A Butaságot kiemeli az „óriási” tudása,
hisz ragyogó fény Ő a sötét homályban,
nem történhet meg soha elméje bukása,
míg mindenkit kioktat végzete honában.
Úgy véli, hogy mindent tud, amit lehet,
ezt a mindent páratlan bölcsként osztja,
az emberi fajért többet már nem is tehet,
amíg valaki hatalmától meg nem fosztja.
Párosuk legyőzhetetlen, szentül hiszik,
s velük versenyre kelni eleve lehetetlen,
remélik ennél még sokkal többre viszik,
jó tulajdonságaik ellen bárki tehetetlen.
