A Pletyka zűrzavarban született,
a józan ész semmit sem tehetett.
Nőtt és terjedt mint egy járvány,
magasan szállt szellők szárnyán.
Hazugságokat szórt mindenfelé,
de sohasem állt ki az igazság elé.
Félt, hogy lebuktatja saját magát,
mások által hangoztatta a szavát.
Sunyin lapult a bokrok tövében,
rejtve maradt az esetek zömében.
Haragot és gyűlöletet gerjesztett,
hamis, valótlan vádakat terjesztett.
Hatalma idővel gyengülni látszott,
bármily hamis húrokon is játszott.
Vesztét érezve bujkálásba kezdett,
ez a vég volt, nem pedig a kezdet.
Tudta megbocsátást nem remélhet,
bármily ármánykodva is beszélhet.
Végleg elbukott, s lehullott a feje,
az igazság bizony sosem volt vele.
