Homályba burkolózik a múlt,
nem számít már az igaz való,
a kételyek sora hosszúra nyúlt,
az élet nem más, mint egy csaló.
Régen a szamurájok korában,
a becsület mindennél többet ért,
a kavargó történelem porában,
gyilkoltak, s ontottak elég vért.
Egy szamuráj meghalt, ha kellett,
addig küzdött, amíg erővel bírta,
megtette ami csak erejéből tellett,
az életét gyáván vissza nem sírta.
Becsületét vesztve kardjába dőlt,
s nem hagyta szégyenben magát,
állandóan csak a győzelemre tört,
soha nem árulta volna el a hazát.
Manapság nem létezik-e szellem,
eltűnt a tisztességes világ nyoma,
mintha a dicső szamuráj jellem,
elszállt volna, a becsülettel tova.
