Az időtlen idők sűrű fátyolán át,
felderengenek a múltnak árnyai,
a Sors biz kiutat nem igazán lát,
már kinyíltak a Végzet szárnyai.
A történelem vihara ím tombol,
villámok cikáznak a sötét égen,
míg minden jót le nem rombol,
addig őrjöng a Végzet az éjben.
Gyűlölet, gonoszság kíséri útján,
vérszag és a halálnak szele száll,
lenne mit takargatni a múltján,
azonban ő újabb áldozatra vár.
Vértől csatakos mindkét szárnya,
végleg le akar számolni a Sorssal,
a vég beteljesítése minden vágya,
biztos benne, hogy végez a kórral.
A Sors azonban összeszedi magát,
kitartó, hisz éltetik az igaz vágyak,
el kell pusztítani a Végzetet magát,
s vele pusztulnak a véres szárnyak.
