Az idők kezdetének hajnalán,
mikor a tűz sárkányai is éltek,
távoli csillagködök halmazán,
a népek békében megfértek.
Megvolt mindnek a maga tere,
gyarapodtak tehetségük szerint,
kincstáruk, raktáruk bőven tele,
a szerencse hitték, reájuk tekint.
Ámde a sötét gonosz életre kelt,
ármány, cselszövés kísérte útján,
a pusztításban igazi örömöt lelt,
nem foghattak láthatatlan múltján.
Háborúkat idézett elő, s gyilkolt,
felforgatta a rendet, a nyugalmat,
magáról mindent tagadott, s titkolt,
megdöntötte az összes uralmat.
Mindössze egy sárkányvár maradt,
mely hűen védte a galaktikus békét,
miközben a világ darabjaira szakadt,
az utolsó sárkány óvta hazája népét.
Tüzet okádva a szabadságért küzdött,
nem rémítette meg a háttér homálya,
a sötétség serege végül vérben fürdött,
s a béke visszatért az országa honába.
