Születésünktől halálunkig kísér e szó.
Velünk van mindig, átölel és simogat,
hallani, s átérezni a jelentését is oly jó,
örömmel tölt el mikor anyánk hívogat.
Az első pillanattól kezdve imád, szeret,
megtesz értünk bármit, mi csak tőle telik.
Gyakran a lehetetlenre vállalkozik? Lehet.
Sikereinkben az anyák boldogságukat lelik.
Sokszor mégsem értjük meg fáradozásukat,
úgy érezzük, hogy reánk erőltetnek dolgokat,
fel nem fogjuk mindennapi álmodozásukat,
holott ők igyekeznek jobbá tenni a sorsunkat.
Feláldozzák magukat, ha kell, ha ez segít,
nem panaszkodnak nekünk,akkor sem ha fáj,
sokuk az irántunk való szeretetből erőt merít,
hiszi, hogy nekünk mindenből a legjobb jár.
Nem becsüljük igazán, míg el nem jön a vég,
hitetlenkedve nézzük, ahogy kihuny a „fénye”,
nagyon szerettük, el kellett volna mondani rég,
életünk végéig hiányozni fog az Ő kedves lénye.
