Ki a temetőben fekszik, az nyugalomban él,
már soha többé, semmikor, senkitől sem fél.
Nem uralják gonosz, sötét, zsarnoki vágyak,
s nincsenek megfigyelők, akik utána járnak.
Nem érez fájdalmat, gondok nem kínozzák,
hiszen életében oly sokszor, eleget kínozták.
Folyvást zsarolták és elnyomásban tartották,
az önfeladásba és öngyilkosságba hajtották.
Rettegésben élte le az élete utolsó szakaszát,
belebeszéltek mindenféle szörnyű nyavalyát.
Elhitették vele, hogy fertőz minden percben,
hiszen ez volt előre leírva a jótékony tervben.
Kényszer hatására beadatta magába a mérget,
ezáltal remélte, szerez még néhány szép évet.
Azonban csupán kínokat kapott, s megvetést,
és végtelennek tűnő, s iszonyatos szenvedést.
Ki a temetőben fekszik, egy békés úton halad,
emléke a szerettei szívében örökre megmarad.
Eme úton immáron nem érheti sértés, sérelem,
ami vár reá, az egy nyugodt és békés végtelen.
