Saját alkotásaim
Az életünk csupán egy szösszenet az időben,
melyet hol erre, hol arra fúj a sors szele,
és ez nem is fog változni a jövőben.
Az életünk csupán egy szösszenet, túl kevés,
túl rövid, túl bonyolult, s gyakorta nehéz,
sokszor drámai, ám néhanap mesés.
Olyan rövid ez a kis vers, amilyen rövid az élet,
nem vidám, nem kacajfakasztó és nem szép,
s nem leli benne örömét semmilyen lélek.
Olyan rövid ez a kis vers, egy lehelet a szélben,
parány szösszenet csupán a viharos időkben,
a mondanivalója pedig, ott lapul a mélyben.
Szösszenet a végtelenben az emberi élet, nem egyéb,
rövidke pillanat, amelyet elmos az idő pora,
és ami marad, az annyira kevés.
Szösszenet a végtelenben minden tett és minden szó,
eltűnnek, mintha soha nem is léteztek volna,
ahogyan a rossz is, s az összes jó.
Szösszenet az egész létünk ebben az időben,
és meglehet emlékünk sem marad a jövőben.
Éppen ezért nem mindegy, bármit is teszünk,
hogy tiszta, vagy mocskos marad-e a nevünk.
Szösszenet vagyunk, semmi más, nem egyéb,
szólhatnak rólunk regék, történetek és mesék.
Netán elfeledhet minket a történelem, a világ,
csak a sírjainkon marad pár elszáradt virág.
